Problm.

Ma is ritka szarul indult a napom... -.- Nem értem miért nem lehet engem végre békénhagyni..?! Szeretem apum, nem is erről van szó, csak nem engem kéne folyton cseszegetni... Mert ugye én "szétbaszom a dobhártyám azzal a japán szarral" ahogy ő mondaná.! Azt tegyük még hozzá, hogy akkor éppen GazettE-t hallgattam, amire különösen érzékeny vagyok Ruki miatt!

Ha pedig már itt tartunk, ez kezd már elég beteges lenni. Az éjszaka közepén felébredek egy rémálomból... És amint megpillantom az ágyam felett lévő Rukis képeket elkezdek bőgni... T_T Nemhiszem hogy sokáig fogom még bírni nélküle!! Egyszerűen szükségem van rá!!! Most már ott tartok, hogy a suliban is... egyszer csak elkap a fájdalom, én meg alig bírom ki, hogy ne bőgjem magamat el ott mindenki előtt (megint T.T).

Komolyan mondom, fáj élni!

Már a fanfiction írás sem megy úgy ahogy régen...:( Folyton jönnek a lelkizős szarok, és nem vagyok képes vidámat írni. És ez is az Ő hibája! Folyton rá gondolok... :'( És ez így nagyon nem lesz jó. De mindegy már... ilyen az élet... meg kell szokni... megtanultam együtt élni ezzel az érzéssel, volt is rá időm... bár még mindig sokat szenvedek :(

De legalább az öngyilkosságról lemondtam... egyenlőre! Bár nem ígérhetek semmi biztosat!

És akkor hogy ne legyen az egész bejegyzés ilyen borongós/depis :

Chuu~

Cassis :)