és vége lett a nyárnak. ami amúgy jól telt. új embereket ismertem meg. barátságokat kötöttem, és voltak, amik a feledésbe merültek. keményen dolgoztam, hogy csak a saját pénzemből költekezzek. a szülinapomon is dolgoztam, nem ünnepeltem. megpróbáltam felnőni, kissé megkönnyíteni a szüleimnek a dolgokat. sokat gondolkoztam a jövőmön.
.
.
.
.
talán komolyodtam. nem vagyok már olyan kicsapongó. a fiatalabb koromban még mókásnak tartott dolgok, mint például az alkohol, szép lassan jelentéktelenek lesznek. csak nagy ritkán engedem el magamat. kezdek rájönni, hogy az álmaimért komolyan meg kell dolgoznom...
.
.
.
.
de még ennyi pozitív történés ellenére is. most itt vagyok, éjfél múlt, nekem meg körülbelül öt óra múlva kelnem kell. iskola. nem bírok aludni. szorongás. igen, ez határozottan az. rettegek visszamenni a normális életembe.
.
.
a kpop fent tart. a legtöbbször... de amikor tükörbe nézek. torzít. utálom a testemet.
.
vagdosás. nagyon hiányzik. de még tartom magamat.
minden egyes perccel nehezebb. rettegek. hiába mutatom magamat erősnek.
.
hányingerem van egész nap. rosszul vagyok. rosszul vagyok.
.
mindenkiben csak a felém irányuló utálatot. undort. látom. ha valaki felnevet mellettem, úgy érzem engem gúnyol ki. rólam sugdolóznak. ki akarom kapcsolni a világot.
.
.
.
itt akarok maradni a kis álomvilágomban. félek, hogy odakint megint rám tör majd a depresszió. itt áll már a küszöbön. hallom.
de ez pár órán belül összeomlik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése