... vagy mégsem?
Vajon miért várnak emberek az új évre ahhoz, hogy változtassanak?
Nehéz kérdés.
Azonban most nem ezt fogom fejtegetni.
2013 egy igazán... érdekes év volt számomra.
Az év első felében rengeteg barátot veszítettem el, azonban új, igazán értékes barátságokat is kötöttem.
Olyanokkal lettem jóba, akikkel nem gondoltam volna, és tényleg... Ilyen szempontból csodálatos év volt, hiszen ma már el sem tudom már képzelni, mit kezdenék magammal Niki, Gábor, Lizi, Rebeka és Rika nélkül. Természetesen nem csak őket említhetném meg, hiszen vannak még páran, de ők tényleg azok az emberek, akiknek még akkor is merek írni, ha éppen depressziós vagyok.
Ezt a blogot visszaolvasva... lelkileg nagyon sokat változtam, JOBBAN LETTEM. Ez persze nem azt jelenti, hogy már minden rendben, azonban érzem, hogy végre "jó úton járok". Még a hullámvölgyek ellenére is.
Igen, még mindig depressziós vagyok, azonban már tudok szívből örülni.
Igen, még mindig rettegek attól, hogy elhagynak, megutálnak, de már kezdek újra bízni.
Igen, még mindig szoktam magamat éheztetni napokig, amikor visszatér az érzés, hogy kövér vagyok.
Igen, még mindig bennem van az a gondolat, hogy tökéletesnek kell lennem, meg kell felelnem, azonban, bár csak egy hajszálnyival, de egyre jobban kezdem elfogadni magamat olyannak, amilyen vagyok.
Igen, még mindig vágom magamat, bár egyre kevesebbszer, és büszke vagyok arra, hogy az utolsó alkalom már több, mint egy hónapja volt.
... és ezt mind a barátaimnak köszönhetem, akik 2013-ban mellettem álltak.
Nagyon sokszor éreztem úgy, hogy csak teher vagyok számukra, mégis maradtak.
Talán ez az új év első és utolsó bejegyzése, talán írok még.
Új év van,....
... de új ÉN nincs. Maradok Encsi, és ha változok, azt nem dátumokhoz kötve teszem majd.
♡
VálaszTörlés