apu is itthon volt, de amikor nem vele beszélgettem, nagyon magányos voltam.
még a telefonomon sem tudtam 'közösségi életet élni' annyira irritálja minden a szememet.
néha annyira furának érzem az életemet.
értelmetlennek.
tanulnom kéne. nagyon. vinnem valamire....
ezért utálok itthon maradni. sok fölösleges elmélkedés.
ma kellett volna mennem pszichológushoz, de ő is, meg én is lebetegedtünk.
pedig jó lett volna.
egész nap egy xanaxszal szemeztem. nagyon rossz.
végül is az utóbbi időben legalább egy jó tulajdonságot találtam magamban. ez a hatalmas nagy önuralom/akaraterő.
de nem értem.... miért kell nekem ezeket kibírnom? mi hasznom származik ebből?
úgy érzem semmi sem.
ötven x nappal ezelőtt nagyon jól meg tudtam oldani a dolgokat. levezetni a feszültséget.
és... rettegek is.
megint előjött a félelmem, hogy senkinek nem vagyok elég jó.
ajjjjj.
utálom ezt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése