Minho likes to ride things.

Ez a cím.... tumblrön jött velem szembe valahol ez a mondat, és gondoltam itt majd jó hasznát veszem. lmao.

Na jó, igazából közel sem ilyen vidám a helyzet. Csak a szokásos...Az életem szépen a feje tetején áll.És vajon miért? Mert nem vagyok képes semmire sem.
Ezt a "Nincs motivációm semmihez sem" kifogást még önmagammal szemben is undorítónak találom, hát még akkor, amikor anyuéknak mondom...
Az utóbbi pár hétben visszajött az alvászavar. Nem egyszer fordult elő, hogy xanaxszot kellett bevennem. Nem szeretnék gyógyszerfüggő lenni, azonban fogalmam sincs róla hogyan máshogy tudnám kizárni a gondolatokat a fejemből, és a napi 3-4 órás alvásaimat egy kicsit feltornázni.

Megint sok idő telt el a legutóbbi bejegyzés óta.
Én pedig lusta vagyok visszaemlékezni mindenre.
Meg kb. nem is tudnék...

Újra elkezdtem bizonyos dolgokat csinálni, amiket kb legutóbb.... azon a bizonyos szörnyű nyáron csináltam, tizenhat évesen, amikor még elég kicsapongó életmódot folytattam.

Egyébként undorító, ahogy múlik az idő, én pedig csak így 'vagyok' a világban, és semmi nem történik.

Tegnap este megint írtam, de visszaolvasva semmi érzés nincs benne. Vagyis inkább nem jön át igazán. Pedig a saját érzéseimet írtam le, csak Taemin szemszögéből. Talán az a baj, hogy én egyedül voltam. Hiába mondták ketten is, hogy ilyenkor, amikor rosszul vagyok, írjak nekik. De tegnap rettegtem. Komolyan nem merek ilyenkor azoknak írni, akiket nagyon szeretek. Mert tudom, hogy belehalnék abba, ha a folyamatos depresszióm miatt egyszer csak elegük lenne belőlem és a gondjaimból, és egyedül hagynának.

Erről álmodtam.
Lizi elküldött, én pedig felvágtam a kezeimet. De előtte legalább hívtam a mentőket. A valóságban szerintem nem telefonálnék. Maximum valami 'szeretlek' vagy 'sajnálom' sms-t írnék anyukámnak. Utána pedig zenét hallgatnék.

Most már aludnom kéne... Minő meglepetés, hogy nem tudok. :|

Már csak egy bogyóm van. Azt nem ma szeretném beszedni, de megint csak úgy zsong a fejem. Régen mindig fülhallgatóval aludtam, a zene pedig max hangerőn üvöltött, azonban ma már erre képtelen vagyok, mivel félpercenként ki kell kapnom a fülest, mert megijedek hirtelen, hogy van valami/ki a szobámban, de nem hallom, hogy itt van.

Woah. Inkább itt befejezem.
#gn